Azt hittük érdemes. Meg azt is, hogyha először megfogjuk egymás kezét, akkor majd mi magunk fénylünk. megfogtuk és elengedtük. És most se fény, se csodák. bőrünk foszladozik, cipőfűzőnk is meglazult. Ablakra tapasztod a kezed, én pedig a másik oldalról illesztem rá.

remélem soha nem kell majd sírva ordibálnod,és bármire vágy, majd megtalálod..'

így válunk hirtelen kölyökből férfivá, pici lányból asszonnyá s vén emberből hamuvá..'

mert a végén, ha elveszítesz valakit, semmilyen gyertya, semmilyen ima nem fog kárpótolni a tényért,hogy az egyetlen amid maradt, az a lyuk az életedben, ahonnan az a valaki akivel törődtél, hiányzik..'

mikor azt hiszed végre boldog lehetsz, akkor vág pofán legjobban az élet..